Szellemi kihívás. Dolgozzon az agy.

Attól még lehetsz jófej, hogy nem tetszel és imádhatlak úgy emberként, hogy nem akarok tőled semmit.

Attól, hogy a seggemet nyalod, nem leszel előrébb.

Az, hogy tisztában vagyok a jó kinézettel, csak egy reális én- és önkép. A lényeg, hogy tetszen az, amit a tükörben látok, ha nem, akkor tegyek érte. Ha tetszem magamnak, jól érzem magam a bőrömben, az magabiztosságot - határozottságot ad és kisugárzik. A kismillió visszajelzésből tudom azt, mi rólam az emberek véleménye - nem csak külsőre, de ez más téma, mert nem mindenki lát a felszín alá. Attól, hogy elégedett vagyok nagyjából önmagammal, attól még nem leszek önelégült / nagyképű / arrogáns / akármi. Ha mindehhez egy buta, "rossz" személyiség párosulna, akkor igen. Nem baj az, ha valaki tisztában van önmagával, sőőőt, megkönnyít mindent. Külsőre és belsőre is.

Egy jól sikerült interjú után csak azt bánom, hogy nem javítottam ki a vezérigazgató kézfogását.

Az érzés, mikor a tulaj megkérdi a felmondásos-denemengednekel nap után, hogy akkor miben maradtunk? "Nem megyek el :)" - "IGEN!!! :) "

Azóta változott.

A medencém már görbülne...

Erőltetett menet.

Kapargatás-szerű simogatás.

Alsó fekvésű pillamozgások :)

Ha valaki már átélte, átérzi a melegét akkor is, ha csak látja.

Az utazás cirkusz :) pláne hazafelé, éjszaka, buszon :)

Pi idő :P

Beetetés?

Túristákkal segítőkészséges hozzáállás, mert nekem is jól esne vs leszarom, mert lehetek fáradt annyira. Nem kell mindenki baját nekem megoldanom.

Hogy vár a tulaj és az üzletvezető motiváltságot és szándékot a jobbra, ha csak elhúzza a mézesmadzagot, hogy ne menj el, de nem tesz semmit?

"Nagyon nincs még kiforrva a személyisége, de ooolyan cuki..." - csajszi az évek óta pasijáról... 

Terelés ezerrel... meg fogod szívni.

Egy ismerős ismerősére megharagudtam kb fél éve úgy, hogy face messengeren beszéltünk és leszarta az üzenetemet (egy eladó dolog volt a téma). Találkozunk a szitu után fél évvel random személyesen a közös ismerős által, de véletlen és a bemutatkozás-felismerés után egyből bocsánatot kér. Azért jól esik :)

Kellemetlen, mikor egy párocska összevitatkozik azon, hogy az egyikkel beszélgetek szakmáról, másik mindenképp bele akar beszélni, de akivel beszélek, lecsitítja azzal, hogy ne a beszélgetéssel foglalkozzon, mert hülyeséget mond és egyébként sincs köze hozzá - jogosan, ő velem szeretne beszélni. A feszültség közepén lenni nagyon kellemetlen, de persze lecsitul hamar.

Úgy tűnik először, a családi vacsit a szokásos dolog fogja tönkretenni, de nem, mert megembereljük magunkat. Szar az az érzés, mikor odateszed magad, hogy olyan ajándékot adj, ami nem egy a sok közül, hanem gondosan kiválasztott élmény, de nagyon nem a várt hatást éred el. Ne hazudj azért, hogy azt higyjük, hisz látszik. Attól, hogy mondod, "hűdejólesznekem", még látszik, hogy minket akarsz megnyugtatni. Kellemetlen feszültség, mely tönkreteszi az amúgy nagyon szuper és hangulatos estét. Nem lehet mindig a másik kedvében járni, aki nyilván nem akar megbántani azzal, hogy nem tudja leplezni, nem ugrik ki a bőréből örömében, így hát mindenkinek kellemetlen...

Egy szar emberről mit gondol a saját Anyja/Apja? "Az én gyerekem 'tökéletes'" vagy "kisfiam/lányom, miért kell ezt?"

Azigazikockajégnagyonritkadeazazigazi.

Pici varázsgömb elolvadt.

Walk a hazamenős zene.

If you tell me I'm wrong, I don't want to be right...

Minek maradjak olyan helyen, ahol én vagyok a legjobb? Max feljebb lévő pozícióban.

Átszűrődik.

Az, hogy milyen emberek dolgozhatnak itt befolyásolja azt, hogy milyenek nem fognak.

Számolgattam a heti meg a nagyfizu összességét az óraszámokkal. Elszámoltam magam, mert havi 185 órában gondolkodtam átlagban. Most 215 órát dolgoztam, összességében a szakmai átlag-órabér alatt kicsivel. Ha ez az egész tulaj-os megbeszélés a felmondásrol nem is lett volna, még egész jó is lehetne a hely, de csak lehetne. Tegnap bolydult meg a konyha sokadjára (chef nem volt velük és szétestek - néha a chef-el is), rossz rendelést küldtek rossz időben és össze-vissza kommunikálás azzal kapcs, mi van / mi nincs és mennyi van abból, ami kevés. Írtó ciki lekommunikálni a vendéggel, szorri, amire vársz fél órája, nem fog megérkezni, mert a konyha benézte, csak az én arcomon csattan a pofon... ja és akkor mit kap helyette, ajándékba, merjogos. Miután lement az ebédmenüztetés, már nincs gond, kb a konyha összeszedi magát, én meg a konyha okozta zűrzavar után lenyugszom és minden ok. De sajnos a kollegák nagy része olyan, aki csak akkor fog a munkához, ha már nagyon unatkozik vagy már számára túl sűrűn van basztatva, a másik az észt osztja, de nincs mire, egy másikat nekem kell helyretennem lelkileg a feszültség miatt, miután engem egy megint másik helyretett. Ja, azért is, mert sok a meló, kevés a pihi, bár én akartam így, mert kell a pénz, de vannak dolgok a melón kívül is, így a szabadnapok se mindig pihenősek. Egy jó brigáddal, összetartó - dolgos csapattal leszarnám azt is, ha még több órám lenne, mert nem lenne az az érzésem, hogy pár ember helyett is én dolgozom, merengemzavarhogynincsmegcsinálva / nincs kiszolgálva... A legnagyobb baj a főnökség, hisz fejétől bűzlik a hal. Nyilván nem látják a munkánk 100%-át, csak a számokat és pár pillanatot a helységen áthaladás közben, a fő baj az, hogy személyes, őszinte beszélgetés (felmondás és miértjei) közben kiderül, erről-arról tudják jól, hogyan dolgozik, de még mindig és régóta itt dolgozik. Javaslataid vannak? Add őket, kapd el a mézesmadzagot és dolgozz szépen tovább ugyanúgy.